A legtöbb reklámot manapság észre sem vesszük, akadnak azonban olyanok, amelyek nemhogy megragadnak az emlékezetünkben, hanem egyenesen világhírre tesznek szert azzal, hogy a megszokottnál messzebbre vetik a sulykot. Sorozatunk mai részében a sokk-kampányok leggyakoribb szereplőjéről olvashattok.

Ha az embereknek már elege van a meztelenkedésből, és már semelyik híres ember családját nem tudjuk megsérteni azzal, hogy elhunyt szerettükön gúnyolódunk, komoly fejtörést okozhat, hogy mi legyen a témája legújabb sokk kampányunknak.

Tiszta szerencse, létezik egy adu-ász, ami mindig kéznél van, és garantált médiafigyelmet kaphatunk vele, ez pedig nem más mint a diktátorok szerepeltetése reklámanyagainkban. Tiltott önkényuralmi jelképek megjelenítése természetesen törvényellenes, az ezekhez társítható történelmi alakok azonban legálisan ábrázolhatóak, még akkor is, ha sokak szemében tabunak számítanak.

Jól tudta ezt a Szivárvány nevű egyesület, amikor elindította AIDS-ellenes kampányfilmjét, melyben a gyilkos kórt az ismert diktátorokkal azonosítják. A plakátokon és interneten látható jelenetben egy „félreérthetetlen helyzetbe” került párt láthatunk az ágyban, később pedig láthatóvá válik, hogy a férfi valójában Adolf Hitler. A rövidfilm később elkészült Sztálin és Szaddam Husszein szereplésével is, és érthető módon óriási felháborodást váltott ki.

A Nemzeti AIDS-alapítvány szerint a reklám megbélyegzi a betegeket, ráadásul nem buzdítja őket védekezésre. A Szivárvány egyesület ezzel szemben azt állítja, hogy a kampány igenis a védekezésről szól, hiszen minden esetben megjelenik a felirat: „az AIDS a legnagyobb tömeggyilkos.” Az alapítványon kívül számos szélsőséges szervezet is felemelte a hangját a reklám ellen, mondván, hogy a diktátornak semmi köze a halálos vírushoz.

Meglepően kevés ember volt azonban negatív véleménnyel arról az egyszerű plakátról, melyen Hitler és Charlie Chaplin stilizált arcképe látható, a különbség kettejük között pedig mindössze egy kalap. Alatta a felirat angolul hirdeti, hogy a kalap teszi az embert. Természetesen akadtak egy páran, akik nemtetszésüket fejezték ki a kalapkészítő mester iránt, a legtöbben üdvözölték a megdöbbentően egyszerű reklámkampányt, egyesek pedig a „hirdetések szent gráljának” állították be.