Zárt ajtók mögött

A történtek hatása alatt vagyok még mindig, nem tagadom. Kijutni egy zárt pincéből, mindezt abban a tudatban, hogy vészesen fogy az idő, hihetetlen élmény. És ha lejár az egy óra, akkor vége mindennek, nem tudunk kimenni! Na jó, ez kicsit túlzás, végül bejöttek értünk és egy limonádé mellett beszéltük át a történteket. Most Horváth Veronikát, kedves kolléganőmet kérdezem, hogy milyen is volt a ParaPark. Mellőzve a pszichológiai hatásokat és a helyről megszerzett háttérinformációkat, pusztán szubjektív, emberi szempontból:

Milyen volt a bezártság? Mire gondoltál ott bent?
Először nagyon fura volt, mikor ránk zárták az ajtót. A pinceszag, meg a három zárt ajtó körülöttem, fejemen az építőmunkás sisak, valahogy teljesen abszurdnak tűnt az egész. De ahogy ráéreztem a játék ízére, úgy szállt ki belőlem ez az érzés.

A külvilággal mi volt a helyzet? Eszedben jutott bármi, ami a pincén kívül van?
Az ég világon semmire nem gondoltam, csak a feladatok megoldásával foglalkoztam. Teljesen kikapcsoltam arra a hatvan percre, amíg lent voltunk a pincében.

Mi volt a legjobb az egészben? És a legrosszabb?
A legjobb, amikor meg tudtunk oldani egy feladatot, kinyílt egy lakat vagy egy ajtó. Szóval, ha sikerült a sok kis apró részletből valami egészet, értelmeset összerakni. A legrosszabb, hogy nem sikerült kijutni. Azt hiszem elbíztuk magunkat, én legalábbis biztosan.

Téged dühít, hogy nem jutottunk ki?:)
ÓÓÓ... persze, rendkívüli módon. Ennek ellenére minden percét élveztem, még akkor is, amikor tanácstalanul néztünk egymásra, hogy most akkor hogyan tovább...

Így utólag mi az, amit szerinted másképp kellett volna csinálnunk?
Úgy gondolom mindent megtettünk, ami tőlünk tellett. Még az utolsó percben is csak csináltuk. Szóval nem nekünk kellett volna másképp csinálni, hanem több időt kellett volna kapnunk!:D

Megtudtál magadról valami újat a játék során? És rólunk, A csapatról?:)
Örülök, hogy nem estünk szét és segítettük egymást végig, amíg csak le nem járt az időnk. Újat nem igazán, de mindenképp meglepett, hogy nem féltem a bezártságtól, holott klausztrofóbiám van.

Mihez hasonlítható ez az élmény?
A Fűrészre, véres, undorító jelenetek nélkül, egy oviban, felnőtteknek!:D

Kipróbáljuk majd a második pályát is?
Ez nem kérdés! És azt gondolom, hogy rájőve a játék logikájára, ki fogunk jutni!:P

Mit tanácsolnál azoknak, akik kedvet kaptak a ParaParkhoz?
Hogy tegyék szabaddá a délutánjukat, mert még három órán keresztül arról fognak beszélni, mi történt odalent!:)