Ez a nap más, mint a többi?!

Eszembe jutott ma, hogy milyen érzés volt, amikor először írtam a gyakornoki blogunkba egy kicsit személyesebb dolgokról, az első hetemről a MediaGonál és az ezzel kapcsolatos érzéseimről. Kellemesen furcsa volt akkor a sok pillangó a gyomromban, az izgalom és a várakozás.

Ma is hasonló érzések kerítettek hatalmukba, de ezek korántsem a kellemes fajtából valók voltak. A mai napom rohangálással telt, mert kell valami emlék annak, aki elmegy. Hogy emlékezzen ránk és az együtt töltött időre. És most bizony elmegy egy kedves kollégánk. Jön helyette majd más, de hát senki sem pótolható. Hiányozni fog.

Persze ez az élet és a gyakornoki program rendje. Mindenkinek jut itt egy bizonyos idő, bizonyos emberekkel. De sajnos egy adott csapat nem tagjai nem egyszerre kezdenek és nem egyszerre teszik le a tollat, fényképezőgépet. És most már eltelt annyi idő mióta idekerültem, hogy összeszokott kis brigádot alkotunk a többiekkel. Nagyon jó érzés, hogy itt vannak, hogy mindig számíthatok rájuk. De aztán szép lassan mindenkinek letelik a gyakorlati ideje és elhagy minket. Pár hét múlva majd egy újabb munkatárs távozik közülünk, és így megy ez tovább. Megtörténik újra és újra.

Én pedig kötődöm. Könnyen barátkozom és könnyen megszeretem az embereket. És akkor „elhagynak". Pedig fontos számomra a biztonság, hogy tudjam, kik lesznek mellettem az adott napon, az adott héten, hogy kire miben számíthatok. Persze nagyon örülök annak, ha valaki úgy megy el, hogy még sokkal jobb dolgok várnak rá.

De vajon mi jut annak, aki itt marad? Azt hiszem, csak a hiány. Ami persze idővel enyhül, vagy legalábbis megszokjuk majd. Én a magam részéről csak két dolgot kívánok. Annak, aki elmegy azt, hogy ne felejtsen el minket és a fontos dolgokat. De főleg azokat a dolgokat ne felejtse el, amiken együtt nevettünk. Mert ezek számítanak igazán. Magamnak pedig azt kívánom, hogy ha majd szeptemberben én is továbbállok, legyen legalább egy valaki, akiben hiányérzetet hagyok. Aki gondol majd rám akkor is, ha már nagyon messze leszek.