
Az iskola befejezését, a vágyott diploma megszerzését követő eufóriát sokszor az elbizonytalanodás, aggodalom, rémálommá váló álláskeresés követi. Ha a végzős hallgató a diploma megszerzése után valamely álláskereső oldalra kattint, könnyen elkeseredhet: a munkaadók általában komoly nyelvtudással, több éves szakmai tapasztalattal rendelkező, mégis fiatal, dekoratív, magabiztos jelentkezőt várnak. A nyelvek ismerete sokszor fontosabb, mint a diploma milyensége: az angol nyelv anyanyelvi szintű használata, két vagy több nyelv ismerete, illetve a szinte kötelező angol mellett valamely ritkán beszélt nyelv középszintű tudása sokszor elvárás. A felhasználói számítógépes ismeretek mellett sokszor speciálisabb, laikusok számára ritkán ismert programok ismeretére is szükség van, mellyel a felsőoktatási intézményekben nem ismerkedtek meg a tanulók. A meghirdetett állások között kevés elérhető a frissdiplomások számára.
Sokan elveszítik a magabiztosságukat az elvárásokat olvasva, néhány személyes, eredménytelen állásinterjú után könnyen munkaerő-piaci hulladéknak érezheti magát az álláskereső. Ez pedig nem könnyíti meg az elhelyezkedést, ha te nem hiszel magadban, miért tenné más?
Másik igen gyakori hiba, hogy a mielőbbi elhelyezkedés érdekében az álláskereső nem válogat, esélyeit növelni akarva a lehető legtöbb állásra jelentkezik. Monotóniatűrő képességet várnak? Annyira szörnyű csak nem lesz. Csapatmunka? Mindig jobban szerettem egyedül dolgozni, de majd megszokom. Irodai ülőmunka? Megőrülök, ha egész nap a monitort kell bámulnom, utazni szeretnék, emberekkel tárgyalni, de muszáj pénzt keresnem! Ne így mérlegeljünk! Az első állás, ha nem is egy életre, de a következő időszakra erősen meghatározza karrieredet, vagyis azt, hogy mivel töltöd ki hétköznapjaid jelentős részét, mely hat szabadidőd hangulatára is.
Számos diploma meglehetősen széleskörű: bölcsész szakok, kommunikációs, közgazdász végzettség: több irányba lehet elindulni. Állíts fel fontossági sorrendet! Mérlegeld, mi a döntő szempont: mekkora cégnél szeretnél dolgozni? Frusztrál-e az amerikai típusú iroda: sok íróasztal, kávégép, konformitás. Tudsz-e alkalmazkodni a multinacionális cégek működéséhez, elvárásaihoz, vállalod-e a kezdeti időszak feszített munkatempóját, találsz-e motivációt benne? Vagy inkább családiasabb hangulatú, kisebb cégnél szeretnél dolgozni? Rangsorold: mi a legfontosabb: a fizetés, az egyéb juttatások, a vezető stílusa, a kollégák kedvessége, a munkahelyen uralkodó hangulat, a beilleszkedés sikere, a motiváció erőssége, hogy mennyire hasznos a végzett munka, mennyire segíti a tapasztalatszerzést, a személyiséged fejlesztését az adott pozíció, stb. Mennyi fizetés-emelésre számíthatsz, mennyi idő alatt? Milyen karrierlehetőséget kínál a cég? Van-e lehetőség az előrelépésre, mennyire formálható a tevékenységi kör, mennyi elérhető pozíció van a cégnél, milyen a fluktuáció és miért? Mennyire fontos számodra a karrierépítés? Ezt az önmegvalósítás fontos lépése számodra, vagy az a legfontosabb, hogy élvezd a munkádat? Mivel szeretsz foglalkozni? Szeretsz emberekkel dolgozni? A kultúra, a művészvilág vonz? Az motivál, hogy segíts másoknak, alapítványi területen szeretnél dolgozni? Nagyon fontos ezeket a kérdéseket még a gyakorlati hely kiválasztása előtt feltenned magadnak, hiszen célszerű olyan cégnél elhelyezkedni, olyan pozícióban, melyben örömmel dolgozol, melyet a jövőben folytatni szeretnél.
Nem érdemes olyan állásokra jelentkezni, melyeknél nem felelsz meg minden kritériumnak. A jelentkezők nagy száma miatt valószínű, hogy a kukában landol az önéletrajzod, vagy digitális szemétté válik. Természetesen egy választás, döntés nem határozza meg egy életre a jövődet, később is van lehetőséged a változtatásra, sokan több szakterületbe belekóstolnak, mire megtalálják azt, amit valóban csinálni szeretnének. Vannak, akik egy-egy területen dolgoznak, és hosszú évek után, mikor az adott terület szakértőivé fejlődtek, hirtelen váltanak. Az új területet meg kell ismerni, tanulni kell újra, ami természetesen több kihívást jelenthet.
Amikor állásinterjúra mész, legyél magabiztos, pozitív, optimista! Ne érezd értéktelennek magad, mert nincs tapasztalatod. Ezt az interjúztatók már tudják, ennek ellenére személyes találkozót ajánlottak. Ismerd és ismertesd erősségeidet! Sokkal eredményesebb, ha csak a valóban testhezállónak tartott állásokra jelentkezel, így a jelentkezésre több időt, energiát tudsz fordítani: az adott állásra vonatkozó kísérőlevelet írni, a cég tevékenységét, adatait megismerni, felkészülten érkezni az interjúra.
Az állásinterjúk során 70-80 százalékban a külső jelek alapján ítélik meg a jelentkezőt, és csak 20-30 százalékban az elmondottak alapján. Az első 30 másodperc meghatározó. Legyél magabiztos, pozitív, vidám, mosolygós, de túlzások nélkül. Nincs tökéletes ember, ne is próbálj annak tűnni. Legyél őszinte, nyílt, vállald a gyengeségeidet, de mutasd be az erősségeidet. Ne adj hamis képet magadról, hiszen nem ismered az interjúztató elvárásait, és csak akkor fogod jól érezni magad a munkahelyeden, ha nem kell önmagadtól eltérő szerepet játszanod. Kérdezz bátran, ha vannak homályos foltok, tudd, mire számíthatsz, melyek az elvégzendő feladatok. Ne görcsölj, ne izgulj, ne tördeld a kezedet, stb.
A gondolatnak teremtő ereje van, a pozitív hozzáállásoddal nagy mértékben befolyásolhatod környezetedet, más világot teremthetsz magad körül. Ha nagyon tetszik egy állás, gondolj pozitívan az eredményre, nem görcsösen akard, hanem bízz benne, hogy ha valóban neked való, felvételt nyersz a pozícióra.
Szerencsés, ha papírra veted: mire vágysz - ha tudod egyáltalán, de nem bűn, ha végzősként még nincs határozott elképzelésed erről, hiszen nehéz az iskolapadból felmérni, mit is csinál egy marketinges, HR-es, stb. A pozíciók ráadásul nagy mértékben cégspecifikusak.
Sokat segíthet a személyes tulajdonságaid leírása. Ehhez nagyon fontos az önismeret, amihez elengedhetetlen az önkritika. Fontos meghallgatni, értelmezni mások véleményét: családtagok, barátok tudnak reális képet adni, ha nyitott vagy erre. Érdemes és hasznos egy esetleges elutasítás után – ha van rá alkalom – megkérdeni az interjúztatót, hogy mi volt a döntése oka, milyen benyomást alakítottál ki.
Hasznos lehet, a szerepjáték: egy családtaggal, baráttal eljátszani az interjút a kezdetektől, öltönybe/kosztümbe öltözve, esetleg felvételt készíteni, hogy lásd magad kívülről. A felvétel megtekintés erős meglepetést, sokkot okozhat, már a saját hangod meg fog döbbenteni.
Az elutasítást ne kudarcként éld meg, valami oka kell, hogy legyen, hogy nem sikerült, lehet, hogy egy sokkal testhezállóbb állás vár rád valahol. A felvételt nem eredményező interjú is lehetőség a tanulásra, tapasztalatszerzésre, személyiségfejlesztésre.
2012 február 17
Romvári Eszter