A városi gyerekek számára egy csöppnyi zöld terület is maga a Kánaán, ha játékról van szó. Én vidéki gyerekként, szinte mindennap megtapasztaltam, milyen tökéletes is a természet. Milyen frissen nyírt fű illata vagy a nyári záporé. Gyerekkoromban sokszor játszottunk a szabadban- igen ez még az internet nagy térhódítása előtt volt- és nem volt számunkra lehetetlen.

A fára mászás, fogócskázás és a különböző gyermek csínyek komoly alapot biztosítottak későbbi felnőtt életemhez. De, amit sosem gondoltam volna, az az, hogy az építkezéseken folytatott bújócskázásaink- ahogy elképzeltük, milyen lenne egy betoncsőben maradni egész este- furcsa, de izgalmas irányt vettek. A világban már több helyütt és formában nyitották meg az ún. csőhoteleket. A név első hallásra ne tévesszen meg senkit, ezek valójában nem igazi hotelek, inkább csak betoncsövek, ajtóval. Bizony, bármilyen meghökkentően is hangzik az újrahasznosított „betonszobák"  több tonnásak, kb. 2,5 méter hosszúak, 2 méter magasak, tehát egy átlag magasságú ember kényelmesen elfér bennük. Nem kell a bezártság miatt sem aggódnia senkinek, a friss levegő megoldott, méghozzá természetes szellőztető rendszerrel, ami ebben az esetben két darab légnyílást jelent, melynek köszönhetően éjszaka még a csillagokat is kémlelhetjük. Romantika a tetőfokon. Áramellátás is megoldott, szóval este lehet olvasgatni, telefonálni, netezni, egyszóval egy pillanatra sem kell elhagyni a XXI. századot.

A csövek sajnos kívülről nem túl dekoratívak, én igencsak várnám, hogy valamilyen színnel feldobják őket. Ebből a szempontból a belső térrel már jobban sáfárkodtak, a kedves turisták három különféle virágos falfestésből választhatnak szobafoglaláskor, de ettől eltekintve a szobák teljesen egyformák. Jómagam ugyan még nem próbáltam, de az ágyak meglehetősen kényelmesnek tűnnek és bőven akad hely a bőröndöknek és túrazsákoknak.

Ami számomra a legjobban tetszik -az ötleten kívül természetesen-, hogy a tulajdonosok csak a szállásért vállalnak felelősséget, tehát élelemről és tisztálkodásról, mindenkinek magának kell gondoskodnia, amit a környező helyeken meg is lehet oldani. Viszont a basic szolgáltatásért, vagyis a szállásért mindenki annyit fizet, amennyit akar vagy tud. Aki már részt vett igazi „hátizsákos" európai körúton, az pontosan tudja milyen jelentőséggel bír ez a tény. Szóval kedves utazni vágyók, lehet, hogy hamarosan lejár a hostelek ideje és felüti fejét a „csőturizmus". Amit őszintén szólva meg tudnék érteni, inkább egy igényes, energiatakarékos, frappáns kis csőbunker, mint egy zsúfolt, nem mindig olcsó és igényes szálláslehetőség.

Az ötlet egyébként kicsit hajaz, a már egy ideje köztudatban forgó, Japánok által létrehozott kapszula hotelekre, csak komfortosabb kiadásban. És utóbbi valóban egy hotelt alkot, nagysága pedig attól függ, hogy hány kapszulát tartalmaz. A csőhotel esetében eddig még csak egy emeletes megoldással próbálkoztak, Mexikóban. Ebben az esetben két betonhengert raktak egymásra és a felső emeletre egy lépcsőn vezet az út. Aki kedvet kapott egy „pénztárcabarát" kiránduláshoz és egy extrém éjszakához a szabadban, annak a legközelebbi lehetőség Ausztria, pontosabban Ottensheim, a Duna partján található park szállás.

Garantáltan maradandó élményben lesz részünk!

 

 

 

 

 

Fotók: Dietmar Tollerian/dasParkhotel